Aki annak szenteli az életét, az minden legkisebb krajcárt megbecsül és elvesz és félretesz, és senkinek sem ad semmit. Nagy teher és nagy harc a vagyonszerzés. Sok orcapirulás kell ahhoz. Inkább az kell, hogy valakinek ne is legyen bőr az arcán, észre se vegye, hogy mások nem helyeselnek ezt azt, amit ő csinál, mert ő fel van mentve minden alól: ő gyűjt, ő spórolós, mondják rá, akkor már nem is várnak tőle semmit. Se adományt, se alamizsnát, se igazságot.
Móricz Zsigmond: Árvácska (részlet)
A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más egy ismeretlen erő fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni.
Henri Charrière: Pillangó (részlet)
Íme itt állunk és beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő magyar nyelven. Egy olyan nyelven, amely sehol az egész világon nincs, csak itt, ebben a kicsiny tündérkertben. Beszélünk egy olyan nyelven, amelynek még rokonai sincsenek, mert annyira régen szakadtunk el a nyelvtestvérektől… S íme mégis itt vagyunk!… Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén…
Móricz Zsigmond 1929-es tiszacsécsei beszéde (részlet)
Játékokat nem lehetett elfelejteni, se a veréseket. Legjobban nem lehet a szenvedéseket. De az örömöket is tartogatja az ember.
Móricz Zsigmond: Árvácska (részlet)
Amilyen kevély a gazdag az ő gazdagságára, annyira takarja a szegény az ő szegénységének rongyait.
Móricz Zsigmond: Új földesurak (részlet)
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
Márai Sándor: Ég és föld (részlet)
Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.
Széchenyi István: Diszharmónia (részlet)
A férfiemberek nem szeretik, ha búsul az asszony. Azok azt akarják, hogy az asszonyfélének egy csepp szíve se legyék. Mindegy a, akármi történik, vagy akármi jut eszébe, örökké olyan jókedvű legyék, mint a parancsolat… csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal nevessen az ember szeme.
Móricz Zsigmond: Égi madár (részlet)
Ez a világ csak egy, egyetlen egy sarokra van ráállítva: a pénzre. Aki pénzt nem tud csinálni, az rühes kutya. Aki pénzt tud csinálni, az angyal. Ha valakiről kiderül, hogy nincs pénze, leköpik, félrelökik, eltapossák. Akiről megszagolják, hogy ennek pénze van, sok pénze, annak azonnal elkezdenek hízelegni, azt dicsőítik, annak az egészsége iránt érdeklődnek, hogy aludt az éjszaka, van-e étvágya. Annak a szavait meghallgatják, attól tanácsot kérnek, annak adnak. Annak feláldozzák az emberek a vagyonukat, a boldogságukat, annak odaadják, ami nekik a legkedvesebb. A feleségüket, a lányukat, a szeretőjüket. Mindent, a becsületüket.
Móricz Zsigmond: A fecskék fészket raknak (részlet)
A mai társadalom beteg, mindenkinek ezer baja van, mindenki segítséget, támogatást és védelmet keres… Az emberek irtózatos tömege kér, kilincsel, fenyeget, könyörög, csak azért, mert élni akar, s tisztességes munkával pénzt keresni.
Móricz Zsigmond: Az ágytakaró (részlet)
Tíz évig csavarogtak, tapasztalták a világot, míg rájöttek, hogy mindenütt idegenek. Egymás után kezdtek visszaszállni, aszerint, hogy ki milyen súllyal és erővel repült el.
Szabó Lőrinc: Magyarok. Naplójegyzetek (részlet)
Soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességeket, mélységeket, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.
Bessenyei György: Magyarság (részlet)
A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.
Márai Sándor: A négy évszak (részlet)
Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán minden.
Márai Sándor: A szegények iskolája (részlet)
Az emberi szívet hevítő szenvedélyek között van egy féktelen, vad szenvedély; az, amelyik nélkülözhetetlenné teszi az egyik nemet a másik számára. Roppant szenvedély ez, minden veszéllyel dacol, minden akadályt ledönt, s őrjöngésében, úgy tetszik, el tudná pusztítani az emberi nemet, amelyet fenntartani hivatott.
Rousseau: Értekezés az emberek közötti egyenlőség eredetéről és alapjairól (részlet)
Vak és szenvedélyes buzgóság, amely babonás meggyőződésekből születik, és amelyik arra vezet, hogy az emberek nevetséges, igazságtalan, kegyetlen cselekedeteket követnek el, nemcsak szégyenérzés és lelkiismeret-furdalás nélkül, hanem valamiféle örömmel és elégtétellel. A fanatizmus tehát nem más, mint cselekvésre váltott babona.
Encyclopédie/Diderot (Részlet)
A hetedik parancsolat nemcsak a házasságtörést és más efféle rút dolgokat tiltja meg, hanem azt mondja ki, hogy testünk és lelkünk egyaránt a szentlélek temploma, ez okból mind a kettőt tisztán és szentül megőrizzük. Megtilt tehát minden gonosz cselekedetet, minden tisztátalanságot, szemérmetlenséget, szavakat, gondolatokat és gonosz kívánságot, s mindazt, ami az embert arra ingerelhetné.
Móricz Zsigmond: Árvalányok (részlet)
Ahogyan a természeti törvények vaskövetkezetességgel érvényesek nagyban éppúgy, mint kicsiben, úgy az emberek együttélésében is ugyanazt a jogot követelhetjük mindenki számára, magasan vagy alacsonyan állónak, előkelőnek és egyszerűnek.
Max Planck: Válogatott tanulmányok (részlet)
Mint ahogy hajón tartózkodván, előrehaladását csak a parti tárgyak elmaradásán, tehát kisebbedésén látja meg az ember; úgy mindinkább való öregedését is azon látja meg, hogy mindig magasabb korú emberek tűnnek föl előtte fiataloknak.
Schopenhauer: Paraenezisek és maximák (részlet)
 | Lottigorl - A férfiakról |
 | Senk - A gyávaságról |
| Andrea Pető RAndy Pe… - A kétszínűségről | |
 | Kicsi Lány - A férfiakról |
 | lényeglátó - A butaságról |
Idézetek a könyvtárból 