Van valami, ami úgy tud fájni, sebezni és égetni, hogy talán a halál sem tudja feloldani az ilyen gyötrődést: ha egy ember vagy két ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, mely nélkül nem tudunk többé emberek maradni. Hiúság, mondod. Igen, hiúság… s mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet.
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (részlet)
Az ember becsülete hosszabb lehet az életnél, mert az embert halála után viszahozni nem lehet, de a becsületét igen.
Cséri Lili: Elhallgatott éveink (részlet)
méltóság 8:43 am
Most megértem a halálraítélt utolsó cigarettáját, utolsó pohár rumját. Sose tudtam fölfogni, hogyan fogadhatja el ezt a nyomorúságos ajándékot. Pedig mennyi öröm van benne! Azt hiszik, az az ember bátor, mert mosolyog. Pedig azért mosolyog, mert rumját kortyolja. Akik látják, nem tudják, hogy az ő távlatai már egészen mások, és hogy ez a pohárka rum emberi életté tette ezt az utolsó órát.
Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje (részlet)
 | ... on Ha megszelidítesz… |
 | gittyo on Az önérzetről |
 | Eszti on Az ember Istenhez való vi… |
 | B007 on Az ember Istenhez való vi… |
 | Nikolett Csenki on A becsületről |
|
