Ez a világ csak egy, egyetlen egy sarokra van ráállítva: a pénzre. Aki pénzt nem tud csinálni, az rühes kutya. Aki pénzt tud csinálni, az angyal. Ha valakiről kiderül, hogy nincs pénze, leköpik, félrelökik, eltapossák. Akiről megszagolják, hogy ennek pénze van, sok pénze, annak azonnal elkezdenek hízelegni, azt dicsőítik, annak az egészsége iránt érdeklődnek, hogy aludt az éjszaka, van-e étvágya. Annak a szavait meghallgatják, attól tanácsot kérnek, annak adnak. Annak feláldozzák az emberek a vagyonukat, a boldogságukat, annak odaadják, ami nekik a legkedvesebb. A feleségüket, a lányukat, a szeretőjüket. Mindent, a becsületüket.
Móricz Zsigmond: A fecskék fészket raknak (részlet)
Egy remek cikk Móriczról sok érdekes infóval:
http://zona.hu/article/607/ahogyan-azt-moricz-zsigmond-elkepzelte.html
Itt Móricz Zsigmond visszaemlékszik a feudális időkre. Nyilván nem véletlen, mint ahogyan a régi Mozart operáknak is témája a hasonló viszonyulás melyről beszél a vagyonnal kapcsolatban, sőt a fáraók korára is emlékeztet a leírt helyzet, hogy későbbi századokat ne is említsek. Azonban változnak az idő és változnak a szokások, ezzel együtt változik az ember jelleme, természete is. Ha keserű tapasztalatok elkedvetlenítenek is, tudnunk kell, hogy van kitartás, hit, bátorság, remény és ezzel együtt egymás segítése, embertársaink megértése is.