Amilyen kevély a gazdag az ő gazdagságára, annyira takarja a szegény az ő szegénységének rongyait.
Móricz Zsigmond: Új földesurak (részlet)
közélet and méltóság and sors 8:31 du.
Amilyen kevély a gazdag az ő gazdagságára, annyira takarja a szegény az ő szegénységének rongyait.
Móricz Zsigmond: Új földesurak (részlet)
sors and tapasztalat 3:20 du.
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
Márai Sándor: Ég és föld (részlet)
Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.
Széchenyi István: Diszharmónia (részlet)
férfi-nő 9:48 du.
A férfiemberek nem szeretik, ha búsul az asszony. Azok azt akarják, hogy az asszonyfélének egy csepp szíve se legyék. Mindegy a, akármi történik, vagy akármi jut eszébe, örökké olyan jókedvű legyék, mint a parancsolat… csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal nevessen az ember szeme.
Móricz Zsigmond: Égi madár (részlet)
értékrend and közélet and méltóság 7:16 du.
Ez a világ csak egy, egyetlen egy sarokra van ráállítva: a pénzre. Aki pénzt nem tud csinálni, az rühes kutya. Aki pénzt tud csinálni, az angyal. Ha valakiről kiderül, hogy nincs pénze, leköpik, félrelökik, eltapossák. Akiről megszagolják, hogy ennek pénze van, sok pénze, annak azonnal elkezdenek hízelegni, azt dicsőítik, annak az egészsége iránt érdeklődnek, hogy aludt az éjszaka, van-e étvágya. Annak a szavait meghallgatják, attól tanácsot kérnek, annak adnak. Annak feláldozzák az emberek a vagyonukat, a boldogságukat, annak odaadják, ami nekik a legkedvesebb. A feleségüket, a lányukat, a szeretőjüket. Mindent, a becsületüket.
Móricz Zsigmond: A fecskék fészket raknak (részlet)
közélet and nemzet and sors 9:45 du.
A mai társadalom beteg, mindenkinek ezer baja van, mindenki segítséget, támogatást és védelmet keres… Az emberek irtózatos tömege kér, kilincsel, fenyeget, könyörög, csak azért, mert élni akar, s tisztességes munkával pénzt keresni.
Móricz Zsigmond: Az ágytakaró (részlet)