A láthatatlan kézről, ami vezet Szombat, Nov 29 2008 

férfi-nő and hit and remény and szeretet konyvmoly 4:02 pm

Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez.
- Merre?
S véljük, hogy semerre.
Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk vakul. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél.
- Istenem!…
De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.
- Hova jutok?!
S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.

Gárdonyi Géza: Ida regénye (részlet)

 

Az “ellenségekről” Szerda, Nov 26 2008 

bölcsesség and férfi-nő and közélet and értékrend konyvmoly 6:16 pm

A szeretet fő-ellensége nem a gyűlölet, hanem az érzelgős jóságoskodás; a hazafiságé nem a haza megtagadása, hanem a méltóságteljes piócaság és handabandázó honmentés; a szerelmi erkölcsé nem a szerelmi erkölcstelenség, hanem a társadalmi tisztesség, mely míg a leplezetlen bujaságot üldözi, százféle korcs bujaságpótlékot kínál.

Weöres Sándor: A teljesség felé (részlet)

 

Mindennek megvan a maga ideje Hétfő, Nov 24 2008 

bölcsesség and hit and értékrend konyvmoly 2:44 pm

Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje van a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

Ószövetség - Prédikátor könyve (részlet)

 

A fecsegésről Csütörtök, Nov 20 2008 

közélet and nyelv konyvmoly 12:21 pm

Nemhiába mondom, hogy az Isten rosszul teremtette az embert, ki kellett volna mérnie a szavakat, mint a búzakalászba a szemeket, hogy ennyi és annyi jut egy-egy emberi nyelv számára, például egymilliárd szó, ha ezeket ledarálta az utolsóig, megdermedne a nyelv, és meg nem mozdulna többé, akkor aztán jobban meggondolnák az emberek, hogy mit beszélnek, s nem pazarolnák a szókészletüket üres, valótlan fecsegésre.

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival (részlet)

 

A testet mozgató erőről Szerda, Nov 19 2008 

hit and lélek konyvmoly 12:35 pm

Nézd meg azokat, akik azt mondják: Nem hiszek a földöntuli életben; – mind olyan ember, aki a testét érzi én-nek. S nézd meg azokat, akik bizalommal emelik szemöket az égre, az mind érzi, hogy nem a test az én, hanem a testet mozgató erő.

Gárdonyi Géza: Égre néző lélek (részlet)

 

A magyar jellemről Kedd, Nov 18 2008 

jellem and nemzet konyvmoly 7:10 pm

A magyar vendégszerető, lovagias, harcias, büszke, bátor és nyílt. De ha megkérdem a castiliait vagy a szerbet, egészen bizonyosan az is vendégszerető, lovagias, harcias, büszke, bátor és nyílt. Sőt a japán vagy az arab is ilyen. Valamennyi jogot formál e primitív erényekre.

Babits Mihály: A magyar jellemről (részlet) 

 

Az értetlenségről Hétfő, Nov 17 2008 

bölcsesség and tapasztalat konyvmoly 4:18 pm

A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kell ugyanazt elmondani. Vagy jobb egy erélyes rúgás. Máskor megteszi egy kurta tréfa.

Ottlik Géza: Iskola a határon (részlet)

 

A szeretethiányról Vasárnap, Nov 16 2008 

szeretet and szomorúság konyvmoly 2:45 pm

Amikor rájöttem, hogy az emberek nem szeretnek, elkezdtem magamat szeretni. Óriásira fújtam föl magamat, mint egy oroszlán és fújtam magam előtt a levegőt, hogy tisztuljon a tér. Haragos lettem, haragosa fűnek-fának és dédelgetve tettem mancsomat a vállamra. Fájdalmas, fekete éjszakák voltak azok, nyűgös, végeérhetetlen éjszakák, magam sebeit nyalogatva. Tölcsér. Egy mélységes tölcsér kellett volna, hogy abba feküdjem, és halkan kiáltsam keserveimet. Mi fájt? Magam se tudnám megmondani.

Gyurkovics Tibor: Az oroszlán (részlet)

 

A szerencsejátékosról Péntek, Nov 14 2008 

közélet and nemzet konyvmoly 1:52 pm

A magyar nemzet kedélyes, s jó kedve fényes zománcával bearanyozza önbűneit is… A szenvedélyes játékost, ahelyett, hogy megvetnék mint veszedelmes mételyét a társadalomnak, még a kedélyesség dicsfényével övezik.

Mikszáth Kálmán: A kártya (részlet)

 

A szeretetről Csütörtök, Nov 13 2008 

férfi-nő and szeretet and tapasztalat konyvmoly 2:24 pm

Az igazi szeretet olyan, mint az atomenergia. Nem lehet a közelében élni, és veszélyes, ha felszabadul. A mi életünk szerényebb erőkre van berendezve. Testmelegre. Megértésre. Jóságra, türelemre, érintésre, mosolyra. Elfogadásra. Barátságosságra. Megbocsátásra. Szövetségre. Toleranciára. Ez néha kevés, tudom, hogy kevés – mégis a legtöbb, amivel élni tudunk még. Mert a valódi szeretet meghaladja a harminchat fokos testmeleget, s elégeti emberi viszonyainkat.

Müller Péter: A szeretetről (részlet)

 

A zárkózott lélekről Kedd, Nov 11 2008 

lélek and titok konyvmoly 7:36 pm

Mikor csukódik be egy lélek?… zárkózottsága oly teljes, föltétlen, mint egy növényé, amely ösztönös készséggel és bonyolult értelemmel összecsukja valamilyen homályos veszélyérzetben kelyhét, szét lehet roncsolni, talán egyszerű érintéssel meg lehet semmisíteni, de önként nem adja már ide titkát…

Márai Sándor: Válás Budán (részlet)

 

Arról, ki merre fordul Hétfő, Nov 10 2008 

értékrend konyvmoly 12:07 pm

E kor nekünk szülőnk és megölőnk. Tőle kaptuk mint útravalót, hogy lehessünk hősök és gyilkosok, megbélyegzők és megbélyegzettek, keveset tevők, nagyokat álmodók, másokat mentők, magunkat pusztítók egyidőben, egy helyütt és egy személyben, ki merre fordul, aszerint.

Örkény István: Pisti a vérzivatarban (részlet)

 

Arról, ami ideköt Hétfő, Nov 10 2008 

nemzet and sors konyvmoly 12:02 pm

Itthon, Magyarországon mindenkinek van valakije, akitől bármikor kaphat egy karéj kenyeret, egy  tányér levest. Ez a haza! Mert idenőttünk, itt mindenhol van egy szál, akár egy pókhálófinom szál, akár egy kötél, ami valakihez, valakikhez köt.

Gobbi Hilda: Közben… (részlet)

 

A szavak súlyáról Vasárnap, Nov 9 2008 

férfi-nő and nyelv konyvmoly 11:37 am

Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az Ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol Ő, csak Ő, ahol Ő a teljes világegyetem, és megszólítani.

Hervay Gizella: Levél helyett (részlet)

 

Egymás szemébe nézni Vasárnap, Nov 2 2008 

férfi-nő konyvmoly 2:36 pm

Két ember nem szeret egymás szemébe nézni. Az ismerősök se. A barátok se. A testvérek se. Még a szerelmesek sem. A csókolózók lehunyják a szemüket, tán azért, mert minden szem mélységes közepéből a halál fekete panasza sugárzik… Nekem is fekete pápaszemet kellene hordanom, hogy ne lássák a szememet, mert az én szememben benne van a világ, és az borzasztóbb, mint a világtalanság.

Szép Ernő: A híd (részlet)