Az olvasásról Csütörtök, Oct 30 2008 

Ki olvas magyarul? Nem újságokat, nem új regényeket, de azokat a régi, drága könyveket, amelyekben benn szunnyadnak a nyelv kánonjai, azokat az írásokat, amelyekben a magyar szó úgy tündököl, mint az acél, a tűz és a bársony.

Kosztolányi Dezső: A magyar nyelv (részlet)

Az öregedésről Szerda, Oct 29 2008 

Senki se mondta meg nekik, hogy a fiatalság elmúlása nem azért riasztó, mert elvesz tőlük, hanem mert ad nekik valamit. Nem bölcsességet, nem derűt, nem józanságot, nem nyugalmat. A bontott Egész tudatát… Mindabból, ami életük összetevője volt, csak pár helyszín, pár időpont és néhány epizód számított igazán, minden más csak kitöltötte a törékeny létet, mint egy nagy útra előkészített ládában a forgács, amely meggátolja, hogy megsérüljön a tartalom.

Szabó Magda: Katalin utca (részlet)

A versről Hétfő, Oct 27 2008 

A vers olyan emberi beszéd, ami a dallal, az ősi dallal rokon. Rokon avval a kimondhatatlannal, ami már-már titkos, sámáni mesterség. A vers az ember legtöményebb megnyilvánulása, leganyagtalanabb röpülése, legforróbb vallomása a létről.

Latinovits Zoltán: Verset mondok (részlet)

A szerelemről Vasárnap, Oct 26 2008 

Nézze – mondtam –, a szerelem olyan, mint egy kosár, aminek csak egy füle van, fölül. A kosár nagyon nehéz, legalábbis viszonylagosan, egy ember számára, aki cipeli, szenved tőle, liheg és sír a keserves cipekedésben. Ha mind a kettő vihetné egyszerre, könnyű és kellemes teher volna a kosár, tekintettel tartalmára, mert igen kellemes csók-elemózsiával van tele, érdemes felszaladni vele akár a padlásszobába is. De úgy látszik, természetében van az az ügyetlen elrendezés, hogy csak egy füle van a kosárnak; mindig az egyik kénytelen hurcolni az egészet, s olyankor a másik vígan fütyörész, könnyedén ugrál a lihegő szerelmes mellett, esetleg el is szalad, ha nem is nagyon messze! Mihelyt azonban, akár fáradtságból, akár dacból, a soron levő leteszi a kosarat, a másik (mert öntudatlanul mégiscsak sajnálja a kosár tartalmát) rögtön felveszi, és most ő cipeli tovább, a másik fellélegzik, szerepet cserélnek. A szerelem istenien szép és mulatságos játék, de bele kell törődnünk, hogy ami benne szenvedés, azt nem lehet megosztani – mint az örömét –, azt mindig, egészben, az egyik fél kénytelen vállalni belőle, az, amelyik éppen jobban szereti a másikat, mint a másik őt; viszont nem megy másképp, ahhoz, hogy a dologból kijöhessen valami, az egyiknek okvetlenül jobban kell szeretni a másikat, mint ahogy az őt szereti, feltéve persze, hogy a kosárnak volt valaha tartalma: kölcsönös vágy és megkívánás. Ezzel a kényelmetlen és igazságtalan súlyelosztással nagyon sokáig eltarthat egy szerelem – persze a végén eljön az idő, mikor a kosár tartalma végképpen kimerülvén, egy napon a másik nem veszi fel, mikor az egyik letette. Ez esetben… a kosár ott marad az utca közepén, arra jön egy kiskutya és sarokkőnek nézi.

Karinthy Frigyes: Az egyfülű kosár (részlet)

A nők Szindbád szemével Szombat, Oct 25 2008 

A legtöbb nővel jósággal, szelíden, gyermek módjára kell bánni, bolondságaikat helyeselni, kicsinyességüket nagyszerűnek találni, az új ruhát észrevenni; nyert ügyed van, ha a legkisebb új szalagot megdicséred. Csodálatos, hogy éppen a legokosabb nők, akik magukat “üzletasszonynak” is szokták nevezni, mily könnyen beleegyeznek abba, hogy a férfiak el vannak ragadtatva az új cipőjüktől!

Krúdy Gyula: Szindbád (részlet)

Egy az Isten Péntek, Oct 24 2008 

-  Feleségem akarsz lenni. S hogy az lehess, meg kell tenned az utat odáig, ahol hitsorsosaim laknak. Ezt rendeli a törvény. Át kell térned  az én vallásomra.

- Készen vagyok rá.

- Nem vagy rá készen. Az én templomom nem átjáróház egymással  találkozni vágyó szerelmesek számára. Az én eklézsiám nem azilum más  vallás elítéltjeinek, kik oda bíráik elől menekülnek. Az én templomom  tornyán a gömb nem azt hirdeti, hogy „Jertek ide! Itt szabadabb az  erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni.” Neked  előbb meg kell szeretned azt az Istent, akit én követek.

- S hogyan ismerem meg őt?

- Azokból az emberekből, akik az ő hívei. Nem az igékből, nem a szent  könyvekből, hanem a tettekből: az emberek életéből. Majd ha megtudod,  hogy mit tesznek azok, akik nem halasztják az Istennel és emberekkel  való kibékülést a másvilágra, hanem cselekszik azt itt ezen a földön,  akik elkezdik a szentek országát építeni már itt a nap alatt, akik  megmutatják, hogyan kell embernek az embert eltűrni, igazságosnak  lenni, bántalmakat megbocsátani, dolgozni föld fölött és föld alatt,  hűségért hűséggel fizetni, szenvedőkkel jót tenni, mívelni a lelket a  tudás által; s mindezekért nem zúgolódni, hanem örülni az életnek és  mindannak, ami benne van; örülni a munkának, a hűségnek, a  megbocsátásnak, a jóltevésnek, a tanulásnak, s mindezekért áldani azt  az egy Istent, aki mindezt nem csapásul mérte reánk az eredendő  bűnért, hanem saját lelkét lehelte belénk , hogy legyünk „boldog  emberek” abban, amiben ő „boldog Isten”! Akkor szeretni fogod az én  atyámfiait; akkor szeretni fogod azt az egy Istent, aki a béke Istene;  akkor nem fog neked fájni az én csókom.

Jókai Mór: Egy az Isten (részlet)

A városról, ahol élsz Csütörtök, Oct 23 2008 

Élsz egy városban, azt hiszed, ismered. Ó, dehogyis ismered! Ha azt akarod, hogy egy város a tied legyen, nyiss be a kapukon, fordulj be az udvarokba, sétálj föl a lépcsőkön, lebbentsd meg a függönyöket az ablakok mögött… Köszöntsd szíves szóval a házak lakóit és hallgasd meg a történetüket. Ha így teszel, lassan tied lesz a város, ahol élsz.

Schäffer Erzsébet: Hol nem volt - életek, mesék, pillanatok (részlet)

A megalkuvásról Szerda, Oct 22 2008 

Az élet megy a maga útján — és amit mi görcsös, erőlködő kis akarásunkkal elébe írnánk, rákényszerítenénk — bizony, csak felibe-harmadába teljesíti. Valami csüggesztő, de végül mégis kibékítő középszer ez; a neve: megalkuvás.

Kaffka Margit: Hangyaboly (részlet)

A jó házasság titka Szerda, Oct 22 2008 

A szent házasságban csak eleinte vonzerő a csók, de a jó asztal az örökös kapocs a férj és feleség között. Az elválás is ágytól és asztaltól szól. Az ágytól még csak el lehet válni, de a jó asztaltól nagyon keserves.

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival (részlet)

A “hajótöröttekről” Kedd, Oct 21 2008 

Gazdátlanabb, magárahagyottabb népcsoportot – legalábbis Európában – aligha találna modern utazó, mint a történelmi Erdély hajótörött magyarjait… Néhány írójánál csak a neurózisa nagyobb. Létformája: az összehúzódás.

Csoóri Sándor: Tenger és diólevél (részlet)

A nevetésről Hétfő, Oct 20 2008 

Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírva-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni.

Móricz Zsigmond: Hét krajcár (részlet)

A külsőségekről Hétfő, Oct 20 2008 

Ti, asszonyok… ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt.

Újszövetség. Péter első levele (részlet)

Az emberi sorsról Vasárnap, Oct 19 2008 

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

Márai Sándor: Füves könyv (részlet)

A rossz emlékekről Szombat, Oct 18 2008 

Amint múltak a napok, megfásult, elzsibbadt benne valami. Szinte elfelejtett mindent, ami volt. De azért szenvedett. Mert ha nem is gondolt arra, ami volt, érezte, hogy az, ami volt, már nincsen. Mint az állat, mely múlton és jövőn kívül az örök jelenben él. Mint az a kutya, mely nem kap enni, s nem tudja, hogy mi bántja, és mégis folyton odavánszorog az üres ételes táljához, körülszaglássza, s miután látja, hogy semmit se lát, csüggedten a vacka felé kullog, vissza-visszasandítva.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna (részlet)

A lelki sebekről Szombat, Oct 18 2008 

Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a tiedet gondatlanul megkarcolja valaki, ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal, bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek között, mint akivel semmi sem történt.

Wass Albert: Te és a világ (részlet)

A hazugságról és a csalásról Szombat, Oct 18 2008 

Szabályként ki lehet mondani: ha valaki másnak hazudik, árt, mást megrövidít, megcsal, lehet, hogy az illetőt, akit megcsalt, valóban az élet kincsétől fosztja meg. Nem bizonyos. De számítani lehet rá. Az azonban holtbiztos, hogy a hazugsággal önmagát hazudja el, a megrövidítéssel önmagát rövidíti meg, a csalással önmagát csalja meg. Ez feltételnül így van, és ez alól kivétel nincs. A más elárulása önmagamra visszaüt, s az esetleg elkerülheti, én magam soha. Aki másra kardot fog, nem biztos, hogy azt leszúrja, de önmaga biztosan kard által fog elveszni. Erre mérget lehet venni.

Hamvas Béla: A virágszedés lélektana (részlet)

A barátságról Szombat, Oct 18 2008 

A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és a hiúság mocsarába. A pajtásság, a cimboraság néha olyannak látszik, mintha barátság lenne. A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket, melyek hasonlítanak a barátságra. Aztán a magány elöl is szívesen elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba, melyet legtöbbször megbánnak ugyan, de ideig-óráig azt hihetik, ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja. Mindez persze nem az igazi.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

A milliomosokról Szombat, Oct 18 2008 

A milliomos-állat, röviden milliomos, igen elterjedt állatfaj, bár nem szapora. Föltalálható a Föld bármely részén, tehát Budapesten is. Átmenet az ember, röviden szegény ember és a gorilla közt, habár külső tulajdonságaiban, úgy mint testalkat, arckifejezés, öltözködés, túl is szárnyalja a szegény embert, viszont lelki tulajdonságaiban mélyen a gorilla, sőt hiéna alatt áll.

Nagy Lajos: Képtelen természetrajz (részlet)

Ha megszelidítesz… Szombat, Oct 18 2008 

- Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelidítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (részlet)

Magyar költő vagyok Szombat, Oct 18 2008 

A zsidóságom “életproblémám”, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam… Az én “nemzetem” nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat, mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét. Ha ilyesmit tapasztalnék, – megölném magam, mert másként, mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és másképp gondolkodni sem. Így érzem ezt ma is, 1942-ben is, három hónapi munkaszolgálat és tizennégy napi büntetőtábor után is, kiszorítva az irodalomból…

Radnóti Miklós

Következő oldal »