A betegségről Péntek, Feb 5 2010 

Egész bizonyosan büntetés is, melyet csendesen, különösebb lázongás nélkül le kell ülni. S tudni kell, hogy egy nappal elébb sem szabadulhatsz. Ezt kimérték rád, ennyi jár neked. És tudni, hogy az időben csodálatosan pontos helye és rendje van ennek is: az élethez éppen úgy hozzátartozik a betegség, mint ahogy feltétele a halálnak, a változás egyik válfaja ez – s végül is, minden csak változás, az élet, a betegség és a halál is, Ezért ne izegj-mozogj betegen. Feküdj csendesen. Fáj? Hát aztán? Persze, hogy fáj. Ez is hozzátartozik a büntetéshez. Sokáig tart? Hja, ha ennyit kaptál…

Márai Sándor: Napló 1943-1944 (részlet)

Az ünnepről Kedd, Dec 22 2009 

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen… Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.

Márai Sándor: Füves könyv (részlet)

A végső elszámolásról Csütörtök, Oct 29 2009 

A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?… Mit akartál igazán?… Mit tudtál igazán?… Mihez voltál hűséges és hűtlen?… Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?… Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon; de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

Önmagunk megismeréséről Vasárnap, Oct 4 2009 

Ha rá akarok jönni, ki is vagyok valójában, mit jelent egész életem – meg kell ismernem mind a jövőm lehetőségeit, mind a múltamat; tudnom kell, hogy honnan jöttem és hová megyek. Ámbár tudjuk, hogy az útvesztő végén a halál vár ránk, én nem mindig tudtam ezt; nemrégen a bennem élő kamasz még azt hitte, hogy csak mások halnak meg – de most már látom, hogy az út, amelyet ezen az útvesztőn belül kiválasztok: ez tesz azzá, ami vagyok. Nemcsak dolog vagyok; létezési mód is – egy a sok-sok mód közül -, és az a tény, hogy ismerem az utat, amelyet eddig megtettem, és azokat is, amelyek számomra még megmaradtak, segít majd megértenem, hogy mi lesz belőlem.

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak (részlet)

A házasságról Vasárnap, Aug 2 2009 

Manapság egy házasság vagy egy családalapítás egyben paktum is a világ ellen. Egy sziget megteremtésének kísérlete, ahol jó lesz élni. Ha nem sikerül, ez is pokollá válik, mégpedig a legforróbb pokollá, mert ez az utolsó mentsvárunk: ha ez sincs, nincs hová menni.

Müller Péter: Örömkönyv (részlet)

A haragról Szombat, Jul 11 2009 

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

Charlotte Bronte: Jane Eyre (részlet) 

A szeretet tudományáról Kedd, Ápr. 14 2009 

Szeretni nem elég, szeretni tudni kell, s tudni kell másokat is megtanítani a szerelemre. Hiszen a kéjt érzi a plebs is, sőt az állat is, az igazi ember azonban éppen abban különbözik tőlük, hogy a kéjt mintegy nemes művészetté alakítja, s ennek tudatában élvezi, teljes isteni értékét tudatossá teszi magában, s ezáltal nemcsak teste, hanem lelke is megtelik vele.

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis (részlet)

A boldogságról Szerda, Mar 4 2009 

A boldogság nem visel külső jelvényt, hogy felismerhessük, olvasni kellene a boldog ember szívében; de a megelégedés kisugárzik a tekintetből, a viselkedésből, a hanghordozásból, a magatartásból, s mint egy átárad arra, aki észleli.

Jean-Jacques Rousseau: A magányos sétáló álmodozásai (részlet)

Az ember Istenhez való viszonyáról Hétfő, Mar 2 2009 

Mily hitvány féreg, mily eltaposni való az ember. A végtelen Istent akkor hívja, mikor már senkije sincs, mikor mindenkiben csalatkozik, mikor mindenki elhagyja, akkor fut az Istenhez!

Kosztolányi Dezső: Napló (részlet)

A világháborúról Szombat, Feb 14 2009 

Ötvenmillióba került. Hullában. A II. világháború olyan dolgokat hozott, amelyeket senki sem képzelt el, senki sem várt. De most már túl vagyunk rajta. Ha nehezen is, de túl vagyunk.

Vincze Attila: Faludy világa (részlet)

A szerelemről Szerda, Feb 11 2009 

Mi a szerelem? Semmi sincs a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyűgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet. (…) Mert ha nincs kellőképp fölvértezve, és túl heves a fogadtatása, akkor a lelket átható szeretet is vagy elbukik előbb-utóbb, vagy összevissza kezd hatni. Ó, a szeretet sokféle, közeledtekor a lélek előbb ellágyul, majd megbetegszik.

Umberto Eco: A rózsa neve (részlet)

A kudarcról és a sikertelenségről Kedd, Feb 10 2009 

A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeretfurdalása, így nyugodtan alszik.

Csernus Imre: A nő (részlet)

A borús napokról Vasárnap, Feb 8 2009 

Napfényben, jómódban minden csupa virág, de eljönnek a borús napok, eljön a gyász novembere, mikor egyszerre kihűl az ember szíve és otthona, bizony félelmesen ki tud hűlni a szellem tiszta, vigasztaló fénye híján.

Charlotte Bronte: A különös tanítvány (részlet)

Életről és halálról Csütörtök, Feb 5 2009 

Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnének. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura (részlet)

A fejlődésről Péntek, Jan 30 2009 

Az az út, amelyen a legkisebb kitérő nélkül végigmennek, sehová sem vezet. A hegyre csak egy kicsit mássz föl, hogy kipróbáld, hegy-e. A hegytetőről nem láthatod a hegyet.

Frank Herbert: A Dűne (részlet)

Az önérzetről Kedd, Jan 27 2009 

Van valami, ami úgy tud fájni, sebezni és égetni, hogy talán a halál sem tudja feloldani az ilyen gyötrődést: ha egy ember vagy két ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, mely nélkül nem tudunk többé emberek maradni. Hiúság, mondod. Igen, hiúság… s mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

A boldogtalanságról Csütörtök, Jan 22 2009 

Egy hét. Egy örökkévalóság annak, aki valóban boldogtalan. Annyira, minden porcikámmal, keresztül-kasul boldogtalan voltam, hogy egy hét alatt elfogyott az egész. A hajam is boldogtalan volt, a bőröm, az ágyam, még a ruháim is. Annyira tele voltam boldogtalansággal, hogy semmi sem létezett azon kívül. És amikor már nem létezik semmi más, akkor lassan megszűnik a boldogtalanság is, mert nincs semmi, amihez hasonlíthatnád. És akkor jön a teljes kimerültség. Aztán elmúlik az is. És lassan újraéled az ember.

Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában (részlet)

A becsületről Szerda, Jan 21 2009 

Az ember becsülete hosszabb lehet az életnél, mert az embert halála után viszahozni nem lehet, de a becsületét igen.

Cséri Lili: Elhallgatott éveink (részlet)

A szívről Kedd, Jan 20 2009 

Két szív között csak egy akadály lehet: ha nem két szív, csak egy szív. Ez akadály. Ha az egyik akar, s a másik undorodik… De mikor két szív egyformán akar: akkor nincs akadály. Minden gát, ami közbe tolódik, csak fokozza  a szerelmes vágyat, az egybeolvadás ellenállhatatlan akarását.

Móricz Lili:Kedves Mária! Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriához (részlet)

A népszerűségről Csütörtök, Jan 15 2009 

Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér mint a valóság. Sőt, talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire sem viszi, ha  szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik.

Mikszáth Kálmán: A fekete város (részlet)

Következő oldal »